Szendi Gábor könyvében a legújabb kutatásokat vette górcső alá, s arra a következtetésre jutott: minden rossznak az okozója a helytelen táplálkozás. A megoldás pedig: vissza kellene térni az ősi korba, a paleolit korra jellemző táplálkozásra, s menten eltűnnének a gonosz civilizációs betegségek!
Pszichológusként eddig megjelent könyveiben nagyrészt a lelki eredetű problémákkal foglalkozott. Most azonban Szendi Gábor a Paleolit táplálkozás c. könyvében az emberi táplálkozás mítoszait döntögeti le sorban.
M. Nagy László évtizedekig a régi Nő fotósa volt. Nyugdíjas éveit Helembán élte, a múlt héten hunyt el. Ezzel az interjúval emlékezünk feledhetetlen alakjára.
Magyar vagyok, azon a földön születtem, ahol a magyar őseim éltek. A körülöttem élők is magyarok. Én itt itthon vagyok, s magyarul is szeretnék itthon lenni – nem engedem, hogy folklórt gyártsanak belőlem.
Itt sajog, ott fáj. Egy ideig megpróbáljuk semmibe venni, nem figyelni rá, majd amikor már úgy érezzük, testünk végképp fellázadt ellenünk, elvisszük egy „szerelőhöz”. Jó esetben segít, legalábbis ideig-óráig. Aztán kezdődik minden elölről.
Nem is olyan rossz ez a dzsem – szoktam vigasztalni magam, miközben beleharapok a „bolti lekvárral” megkent pirítósomba. Közben magam előtt látom nagyim békebeli, zamatos sárgabaracklekvárját vagy a fekete, éppen hogy csak kenhető szilvalekvárját.
Ahhoz, hogy valaki elinduljon egy ismeretlen úton, nagy bátorság kell. Ennél talán csak ahhoz kell több elszántság és hit, hogy valaki a tudománynak egy olyan területét kutassa, amelyik tele van tabukkal és tévhitekkel.
Szinte nincs olyan film, amiben ne láthatnánk poharazós jelenetet. Persze nem meglepő, hiszen a valós életben is elfogadott a társasági ivás. Amivel nem is lenne baj, ha nem lenne minden tizedik ember alkoholista, a nők többsége pedig zugivó.
Müller Péter ezoterikus író a Férfiélet, női sors című könyvében ugyanazon az úton terelget minket, olvasókat, amelyiken elindított: a szeretet útján. Vajon honnan tud ennyit a női lélek rezdüléséről, a szeretet ezer arcáról?
"Karácsonykor az ember mindig hisz egy kissé a csodában, nemcsak te és én, hanem az egész világ, az emberiség, amint mondják, hiszen ezért van az ünnep, mert nem lehet a csoda nélkül élni."