,,Öt éve egyedül élek. Nem vagyok se magányos, se elégedetlen vagy elhagyatott. Rengeteget kellett tanulnom, hogy a hideg zuhany után össze ne csapjanak fejem fölött a hullámok."
A kompromisszumok korát éljük. A kompromisszumot megvetjük, mégis gyakoroljuk. Tartunk a kellemetlen igazságoktól. Ki szereti a kellemetlen igazságokat?
Miért eszünk folyton, amikor nem is vagyunk éhesek? Azért, mert az agyunkkal eszünk, nem a hasunkkal. Akár soványak vagyunk, akár kövérek, az a lényeg, ami a fejünkben van.
A szőke haj elragadó, a szőke haj megbabonáz. Nem véletlen, hogyha mi, nők gyakran a szőke hajfesték után nyúlunk. Ám jó, ha előbb megismerjük a hozzánk illő árnyalatokat – nehogy mellényúljunk…
A kétéves Emil harsány ordítással nekem szaladt, elnézően mosolyogtam. Ám a szomszéd asztalnál hamarosan vérfagyasztó bömbölésbe kezdett Emil féléves húga, és gondolkodóba estem: biztos, hogy egy felbolydult méhkasban szeretném elfogyasztani a vacsorámat?
Mielőtt tiltakoznánk, hogy hiszen a férfiaknak is vannak titkaik, egyvalamit valljunk be: melyik nőnek nincs olyan barátnője, aki többet tud róla, mint a szerelme?
"Az ádventi várakozás lényege szerint: várakozás arra, Aki van; ahogy a szeretet misztériuma sem egyéb, mint vágyakozás az után, aki van, aki a miénk."