Vannak napok, amikor sok. Minden sok. Nem a bezártság, de akár az is. S főleg a fejemben rohangáló gondolatok. Osztódással szaporodnak. Nem tudom őket felülírni sem.
A régi kapcsolatok néha olyanok, mint a döglött akták, amelyeket bizonyíték és magyarázat híján lezáratlanul, illetve lezárva, mégis befejezetlenül raktak egy dobozba és tettek fel a polcra. Így sorakozik bennünk sok régi barátság és szerelem emléke.
A leghosszabb út a kórházhoz vezet. Hiába siet a mentő, az idő pont elég arra, hogy minden lehetséges forgatókönyv – persze a legrosszabbak – lejátszódjon a...
Az első csók mindent elárul rólunk! – mondta a fiú, miután elcsattant az első csók. Vagyis nem igazán csattant. Miért nem előtte szólt? Talán kicsit...
Turtev Erik ősi dorombos dallamok után kutat, hogy életre hívja a feledésbe merült magyar, szlovák, ruszin és sváb dallamokat. Ha valaki, hát ő színpadra termett.
Milyen volt egy századfordulós műterem? Ki mindenkit láthatunk a fotókon, és milyen eseményekről készíttettek fényképet az emberek? – Ilyeneket kérdeztünk Méry Erzsébettől, aki szenvedélyesen gyűjti a bélyeges téglákat és a régi fényképeket.
Bizonyára sokan találkoznak régi téglákkal a bontások során. Van címeres tégla, monogramos tégla, évszámos, és mindegyik szép – a sárga és a vörös árnyalataiban pompáznak. Titokzatosak is, mert titkos történetekről mesélnek, hisz valamikor valamelyik falban tanúi voltak régi életeknek.
Szüleink, nagyszüleink gyermek- és fiatal korának tárgyai ma már kiállítási tárgyak. Sőt, sok olyan múzeumi emlékkel is találkozhatunk, amely bizony a mi játékos polcunkon is ott csücsült. Pedig nem is volt az olyan régen! Vajon pár év múlva az okostelefonok is tájházakban várják majd a látogatókat, mint letűnt korok emlékei?
"Amikor ráébredünk, hogy jelenlegi tulajdonságaink, környezetünk, képességeink és fizikai állapotunk mind a múltbeli gondolkodásunk eredményei, némi fogalmat nyerhetünk a tudás értékéről."