Mindenki által jól érzékelhető, hogy a most zajló világjárvány mennyire megváltoztatja mindennapi szokásainkat. Azt viszont csak az egészségügyi dolgozók látják, hogy a koronavírus átértékelést követel az orvostudomány szinte minden területén.
December van: a puha plédek, a Netflix-maratonok és az adventi finomságok időszaka. Mézeskalácsot szaggatunk, forró csokit iszogatunk és száraz sütit majszolunk. Pedig ha a nassolást elegendő mozgás kísérné, az új évben sem kellene a pokol bugyraira kívánnunk a mérlegünket.
Karácsonykor ki sem mozdulunk otthonról, és csak eszünk, eszünk... A bőség még mindig a jólét jele. Pedig a táplálkozásban már régen nem a mennyiség, hanem a minőség számít.
Az október elsején bevezetett veszélyhelyzet ismeretében nehéz más témáról értekezni, mint a koronavírus. Nem szabad azonban leragadnunk a még mindig alig ismert új vírus okozta járvány riasztó számainál! Hiszen hasonlóan megdöbbentő adatok jellemeznek egy másik, ,,új" betegséget.
Fáradt vagyok, tehát lefekszem. Ilyen egyszerű. Miért nem csináljuk? Ahelyett, hogy befeküdnénk a puha ágyba, és aludnánk egy nagyot, mindenféle alváspótlékot keresünk, beveszünk egy adag magnéziumot, nyerszöldség-levet iszunk, szaunázunk, masszázst veszünk...
Számos hiedelem kapcsolódik az ételekhez és a fogyáshoz. Egyik-másik mánia nevetséges, vagy alaposan megrémíti a fogyni készülőket. Most a kilenc legfélrevezetőbb fogyási babonát vesszük nagyító alá.
Azok a nők, akik ma kézműves, mosható betéteket terveznek és varrnak, azt szeretnék, ha a nők tabu helyett természetes jelenségként élnék meg a menstruációjukat. Ne az legyen a reakciójuk, hogy megint egy kellemetlen hét, hanem azon gondolkodjanak, hogy melyik betétjüket válasszák.
Görnyedünk a számítógép, az íróasztal vagy éppen a konyhapult felett, estére pedig annyira beáll a nyakunk, hogy elfordítani sem tudjuk. Vagy éppen egész nap az autóban ülünk, és bizony a hátunk, a derekunk ezt nem köszöni meg nekünk. Az Alexander-technika nem csak a zenészeknek hasznos: bárki számára felszabadító érzést nyújthat!
"Karácsonykor az ember mindig hisz egy kissé a csodában, nemcsak te és én, hanem az egész világ, az emberiség, amint mondják, hiszen ezért van az ünnep, mert nem lehet a csoda nélkül élni."