Miért minősítjük egymás munkáját anélkül, hogy ismernénk annak összes vetületét? Miért szólunk le szakmákat anélkül, hogy tisztában volnánk azok dinamikájával és rejtett kihívásaival?
Botló Edina két fiúgyermek boldog édesanyja, emellett műtősnőként dolgozik a dunaszerdahelyi kórház nőgyógyászati osztályán. Azt kértük tőle, mesélje el egy napját.
Az emberek különféle technikát vetnek be annak érdekében, hogy megszabaduljanak a munkától. Az egyik kifogásokat keres, a másik totojázik, a harmadik lóg … A negyedik meg szőke nő.
A takarítónőnktől hallottam először, hogy ő pihenni jár a munkahelyére. Mert otthon bolondokháza van, egymás idegeire mennek, s a munkában nyugszik meg. Akkor hogy is van ez? Merre honol az édes otthon nagybetűs nyugalma?
„Elegem van! Itt hagyok csapot-papot! Én ezt nem csinálom tovább!” – fortyogunk, miután már huzamosabb ideig azt érezzük, hogy semmi sem sikerül az életünkben. Pedig nem kell rögtön összecsomagolnunk és mindenkinek hátat fordítanunk.
Ismerős érzés az, amikor délután 4-kor azért imádkozol csendben, hogy legyen már este 9, és egy kicsit szusszanhass? Előfordult már, hogy semmilyen játék nem...
Én most tanulom azt, hogy miként súlyozzak a social media munkám feladatai és a saját álmaim megvalósítása között. Van azonban néhány dolog, amit már sikeresen beépítettem a mindennapjaimba, és amik segítik a hatékonyságot.