Rosszul hangzik, és általában már attól is mérgesek vagyunk, ha valaki mellettünk konstatálja, hogy már nincs sok hátra a nyári napokból. Lecsitítjuk, és sóhajtunk. Tudjuk, hogy igaza van, de nem akarjuk elfogadni.
Költői kérdések, nem várt kijelentések és sok-sok felháborodott ember. Ez jellemzi általában egyik „kedvenc” tevékenységünket, ami nem más, mint a hivatali ügyintézés.
Mindenki jól ismeri a furfangos és csalfa jelenséget, mely áthatja az emberek mindennapjait. A szóbeszédet, a mendemondát, a híresztelést, magát a csúfos pletykát!
Tökéletes megfogalmazás kényelmes kis világunkra, ahonnan még kikukucskálni sem nagyon szeretünk. Miért szeretünk kifogásokkal takarózni és miért nem lépünk ki komfortzónánkból?
Illemtanunkban az ünnepi és egyéb vendégfogadások illemszabályait járjuk körül. Nálunk esetleg illik, de máshol mi és hogyan illik? Hogyan viselkedjünk a karácsonyi asztalnál?
Ági az a kisvárosi lány, aki idejekorán felnőtt, aki mára két csodálatos fiú édesanyja, s aki túl van egy házasságon. Ági blogot ír, főz, meditál, jógát oktat, vállalkozik. Közben fesztivált szervez, esket, akár a természet lágy ölén. Ja, és évente elutazik Indiába.
Mivel társas lények vagyunk, azt gondolnánk, hogy a házasság és a kapcsolat segít a magány leküzdésében. Logikusnak tűnik, mivel ketten vagyunk, s így már baj nem lehet. És mégis! Sokszor egészen egyszerűen kapcsolatban magányosodunk el.
Derékig érő ősz haj, mosolygós tekintet, olasz felmenők. Vadász Ákos Tullió diplomás jógaoktató, aki Párizsba ment, hogy az Iyengar jóga oktatójává képezze magát. Később mégis „szakított” a metódussal, és megalapította a funkcionális jógát.
"Érdekes, hogy milyen varázsa van a karácsonynak. Egyetlen ünnepnek sincs olyan varázsa, és mennyire tartja magát. Az embert ugyanúgy elbűvöli, mint, mondjuk, nyolcszáz évvel ezelőtt."