Manapság egyre több olyan esetről hallani, amikor felnőtt gyerekek átverik idős szüleiket. Elszedik a házát, a lakását, aztán a nagymamit szépen kiteszik az utcára. Sajnos, ilyen a világ: mindenhez papír kell. Még a családi békéhez is.
Egyre több olyan esetről hallunk, hogy súlyos tartozások miatt házakat árvereznek el. Egy bírósági végrehajtóval, illetve olyan valakivel beszélgettünk, aki maga is foglalkozott uzsorakölcsönök megkötésével.
Wirth Jenő ügye annak idején bejárta a felvidéki, de még a magyarországi sajtót is. Esete tökéletes volt ara, hogy felhívja a közvélemény, sőt a törvényalkotók figyelmét is az anyakönyvekre vonatkozó törvények hiányosságaira.
Az a helyzet, hogy a nőknek elegük lett abból, hogy ebben a világban majdnem minden jó a férfiaknak jutott, ők osztják a pénzt és az eszet. Ennyit mi is tudunk, gondolták, és elkezdték másolni a viselkedésüket.
A mai névhasználati kérdésekről, jogainkról és lehetőségeinkről Horony Ákost, a Szlovákiai Magyarok Kerekasztala mellett működő jogsegélyszolgálat munkatársát kérdeztük.
Nevedben a sorsod, tartja a mondás. Meghatároz bennünket, mások számára is láthatóvá, elérhetővé tesz. Mi pedig oly mostohán és – megkockáztatom – ostobán bánunk vele.
Ha 10-15 évvel ezelőtt kipurcant az izzó a csillárban, egyszerűen bementem a boltba, és vettem helyette egy másikat, majd hazatérve se perc alatt be is csavaroztam. Ma már ez közel sem ilyen egyszerű.
Hetven éve alakult meg sok felvidéki család kedvenc lapja. Két régi kolléga, M. Nagy László és Nagyvendégi Éva visszaemlékezéseit olvashatjuk a hetvenes-nyolcvanas évekből.
"A karácsony boldogsága a remény, szelleme a béke és szíve a szeretet. Nem pediglen folytonos fogyasztás, amikor az ez évi ajándokokat a jövő évi pénzből megvesszük."