Freud apánk, aki oly vehemensen harcolt az érzelmek és az érzékek felszabadításáért, ha esetleg feltámadna, nem hinne a szemének: ez bizony még neki is sok volna!
Pontosabban: ne csak nevessünk! Néha sírjunk is! Még véletlenül se gondolkodjunk úgy: „Életünk minden napját úgy kell megélnünk, mintha szülinapunk lenne!” Mert ez nem igaz!
A férfi, akivel randevúzunk, ránk néz, és azt mondja: „Kár lenne nem folytatni ezt a szép estét. Mit szólna, ha meginnánk a lakásomon még egy pohár italt?” És bólintunk.
A hazugság úgy beépült az életünkbe, hogy ki sem lehet irtani. Hagyjuk a csodába, és nyugodjunk bele? Vagy kutassunk, nyomozzunk a hazugságok után, és gyanakodjunk?
Életünk első éveinek eseményeire alig emlékszünk. Mégis – ez az időszak nagymértékben meghatározza további életünket. Petr Pöthe cseh pszichiáter mesélt a témáról.
Mifelénk a családokban még mindig az anya a domináns, az apa általában „hozzáadott érték”. Pedig nagyobb hatással van a család életére, mint gondolnánk.
"Hiszek a nehézben, hogy nem lehetetlen! Ha nem hinnék benne, magam tenném
lehetetlenné. Oly bűn, melyre nincsen föloldozás. Csak a hit teheti lehetségessé."