Napjaink legnagyobb paradoxona, hogy bár lépten-nyomon az elfogadást és egymás véleményének tiszteletben tartását hirdetjük, a valódi nyitottság hiánycikknek számít. Buborékban élünk, ahová nem engedünk be semmi olyat, ami akár csak egy kicsit is megrendítené a világképünket...
Olyan kort élünk, ahol az anyagias gondolkodás szinte minden felett átvette az uralmat, a mindennapjainkat pedig teljesen átszövi a materialista életszemlélet. A szomszéd fűje mindig zöldebb, az ember pedig napról napra szegényebb, mert képtelen engedni a sóvárgásból.
Sok cikk született már arról, mit vár el a nő a férfitól. De mi a helyzet a másik oldallal? A kérdésre egyedül nem tudok válaszolni, ám a következőkben megpróbálok saját szemszögemből képet adni arról, mit is vár el egy fiatal férfi a nőtől a 21. században.
Úgy veszem észre, hogy manapság nagy dolognak számít, ha egy férfi fakanalat ragad és főzni kezd. Azt viszont szinte természetesnek vesszük, hogy az éttermi szakácsok és séfek zöme férfi. Miért meglepő, ha a férfi otthon főz?
Beszélnünk kell a videójátékokról, mert ez az iparág mára szinte túlnőtt mindenen, s egy-egy játék több pénzbe kerül, mint egy hollywoodi film. A játékokért azonban nemcsak a pénzünkkel, hanem az időnkkel, figyelmünkkel és egészségünkkel is fizetünk.
Ki emlékszik már arra, amikor még az internetet információszerzésre használtuk, és nem kellett végigszenvednünk különféle tisztítószerek, pelenkák, betétek és elektromos fogkefék reklámját... Ami régen maga volt a csoda, mára a macskás videók, a reklámok – és a csalók melegágya lett.
Az utóbbi tíz évben nagyon megváltozott a világ. Az örömöt mesterséges ingerek szolgáltatják, elveszett az élet íze. Ha nem böngészünk a hírfolyamokban, úgy érezzük, lemaradunk valamiről. Igen. Az igazi, valódi életről maradunk le...
A mai anyukák szülési tervet írnak, szoptatási tanácsadót fogadnak, jógára, gátlazító szeánszra járnak. Huszonkét évvel ezelőtt még más volt a világ: én is készültem az anyaságra, bár egyáltalán nem olyan formában, mint ahogy azt ma látni.