Mivel az ember eleve kíváncsi természetű, ősidőktől fogva érdekli az is, mi várható a jövőben. Bár igaz, sokkal boldogabbak lennénk, ha inkább a jelennel foglalkoznánk, mivel a múlt már elmúlt, fölösleges emlegetni a régi sérelmeket, a jövő meg még nincs.
A nők elférfiasodtak, az apának nincs tekintélye, a gyerekek boldogtalanok… A cseh pszichológussal, Jiřina Prekopovával készített interjú bejárta a sajtót. Lássuk a legmarkánsabb gondolatait.
Mivel társas lények vagyunk, azt gondolnánk, hogy a házasság és a kapcsolat segít a magány leküzdésében. Logikusnak tűnik, mivel ketten vagyunk, s így már baj nem lehet. És mégis! Sokszor egészen egyszerűen kapcsolatban magányosodunk el.
Évekkel ezelőtt ilyen kérdések fel sem merültek volna. Természetes volt, hogy a férfiak udvariasak a nőkkel szemben, a párok összeházasodnak és közös a bugyelláris. Sorozatot indítunk a pénzügyekről, a buktatókat járjuk körbe. Kezdjük az alapoktól!
Hol ismerkedünk? Nincs recept vagy kiváló praktika arra, hogy hol találunk rá a nagy Ő-re. Számtalan hely van, ahol könnyedén rábukkanhatunk az igazira. Vagy ha nem is az igazira, akkor egy ideiglenes Don Juanra.
A boldogító igen” és a hűségeskü örök szövetség, melyből az Úr tanítása szerint kilépni nem lehet. Amit Isten egybekötött, azt ember szét nem választhatja!
A templomban kötött házasság a polgári válás után is érvényes marad. Isten tanítása szerint „holtomiglan-holtodiglan”. Aki újra szeretné kezdeni az életét és polgári házasságot köt, az végeláthatatlan bűnben él. Ám vannak olyanok, akik nem szeretnének bűnben élni.