Frida Kahlo ikonikus arcképe vászontáskákról, pénztárcákról, pólókról, füzetekről köszön vissza ránk. A 20. századi Mexikó legemblematikusabb festőnőjéért azonban nem csupán ma rajongunk, hiszen sok híres festővel ellentétben már életében elismerték munkásságát.
Sokan mentális segítőként, terapeutaként használják az MI-t, és roppant elégedettek vele. Mi lehet ennek a trendnek az alapja, és hová tart az a világ, ahol az emberek robotokkal beszélik meg a problémájukat?
Ma már nem ritka, hogy sokan még az ajándékokra is kölcsönt vesznek fel. Kölcsönt uzsorakamatra! S pár hónap után bizony könnyen rámehet a házuk, minden vagyonuk a nagy dőzsölésre.
A 20. század fordulója idején a festőket érdekelni kezdte, hogyan ábrázolhatnák az érzelmeiket. Eltorzított formákkal és felfokozott színekkel erős érzelmeket fejeztek ki. Ez a stílus expresszionizmus néven vált ismertté.
A szív, ez az örök „vágyakozó gépezet” nem hagy bennünket nyugodni. Mindig keres, nem szeret egyedül. Vagy nem talál senkit – ez a gyakoribb –, vagy talál, s akkor már nem kíván többet.
Az ember, hogy megőrizze a virágok szépségét, papírlapok közé préselte, majd lerajzolta kedvenceit. A régi botanikai rajzok lapjait ma tapétákra másolják, így aztán megejtő rózsás enteriőrök jönnek létre.
A 19. század vége felé néhány festő új módon kezdte használni a színeket. Nézzünk meg pár híres példát Vincent Van Gogh, Paul Gauguin és Georges Seurat műveiből.