Hogyan engedjük el a gyermekünket úgy, hogy ne kerüljünk egymástól távol – már nem földrajzi értelemben. Mi történik az apákkal, akiknek az érzelmi leválásáról alig beszélünk? Kérdéseinkre Mátyus Zoltán pszichoterapeuta válaszol.
Hogy milyen lehetett a nő helyzete a nagyon régi időkben, nem nagyon tudjuk, hiszen nemcsak a történelem régebbi korait, hanem a néhány évtizeddel ezelőtti események sok részletét is sűrű homály fedi. Viszont évezredek óta azt sulykolják belénk, hogy a legbűnösebb lény a Földön a nő, hiszen miatta űzettünk ki a paradicsomból – Ádám ártatlan, a közelben sem volt.
Mindennek a nő az oka, minden rossznak a világban. Keresd a nőt, és rájössz a baj forrására! – tudtuk meg egy beszélgetés során egy pszichológustól, akit arról faggatunk, hogyan látja a nőt.
Amedeo Modigliani rövid életében olyan egyéni festői világot teremtett, amely ma már azonnal felismerhető. Elnyújtott arcú, csendesen befelé forduló alakjai mögött egy különc művész története rajzolódik ki, aki életében alig kapta meg azt az elismerést, amely később világhírűvé tette.
A félelemnek egy kicsit ellentmond az a női szokás, hogy őszre és tavaszra előszeretettel választunk ilyen cipőt, holott gyakran esni szokott, ami általában árt ezeknek a holmiknak. Nézzük hát, hogyan lehet ápolni ezeket a közkedvelt darabokat.
Egy titokzatos SMS, néhány elhallgatott részlet és máris megjelenik a kétely: vajon valóban van ok a féltékenységre, vagy a bizalmatlanság kezdi átvenni az irányítást?
Vadaskertben jártunk, klasszikus felföldi üszőket cserkészve – félénkségük okán nemigen szállhattunk ki a terepjáróból. Bámészkodásukkal kedveskedtek nekünk, mi pedig felvonultattuk az időtálló és visszafogott „old money” stílus jellemző darabjait.
A sikeres, általában pénzes és idősödő férfiak lezárják előző életüket, és szabadon (a meguntat hátrahagyva) új életet kezdtek. Az első feleségek pedig – a homályba vesznek. Miért van ez így?
Örök kérdés, amelyet a nők túlnyomó többsége mindennap többször is feltesz magának, a barátnőjének, anyjának, anyósának, minden nőismerősének. Ez az a kérdés, amire a női lapok túlnyomó többsége meg akarja adni a választ.
"Karácsony nem az ész, hanem a szív ünnepe. És a szív érzi, hogy azok is ott állnak veled a karácsonyfa körül, akiket a szemeddel nem látsz, és az eszeddel nem hiszel."