Egy titokzatos SMS, néhány elhallgatott részlet és máris megjelenik a kétely: vajon valóban van ok a féltékenységre, vagy a bizalmatlanság kezdi átvenni az irányítást?
Vadaskertben jártunk, klasszikus felföldi üszőket cserkészve – félénkségük okán nemigen szállhattunk ki a terepjáróból. Bámészkodásukkal kedveskedtek nekünk, mi pedig felvonultattuk az időtálló és visszafogott „old money” stílus jellemző darabjait.
A sikeres, általában pénzes és idősödő férfiak lezárják előző életüket, és szabadon (a meguntat hátrahagyva) új életet kezdtek. Az első feleségek pedig – a homályba vesznek. Miért van ez így?
Örök kérdés, amelyet a nők túlnyomó többsége mindennap többször is feltesz magának, a barátnőjének, anyjának, anyósának, minden nőismerősének. Ez az a kérdés, amire a női lapok túlnyomó többsége meg akarja adni a választ.
Írásunk munkacíme az volt, hogy A napraforgós Kati. Napraforgós, mert a perbetei Napraforgó Néptánceggyüttes vezetője. Katalin mesél nekünk az ünnepi viseletről is, de a hétköznapiról is, ami praktikus volt, mert abban dolgozni, munkálkodni kellett.
Éveken át tűrte a megalázást, a durva szavakat és a magányt, miközben dolgozott, gyermeket nevelt, és próbálta egyben tartani a családot. Ilona ma már úgy látja: ha visszaforgathatná az időt, sokkal hamarabb meghúzná a határt – történetével pedig azokat a nőket szeretné megszólítani, akik ma is hasonló helyzetben élnek.
A gyors és nagy átalakulások korát éljük. Változnak a munka-, rokoni és emberi kapcsolatok, lazulnak a családi kötelékek. Ennek ellenére évezredek óta és még mindig megnehezíti életünket – az anyósunk.
"Ez az egész angyal- és Jézuska-dolog csak jelkép - nem hazugság, csak jelkép, az egymás iránti szereteté, amely arra késztet bennünket, hogy ajándékot adjunk egymásnak."