Tévedés azt hinni, hogy a mese csak gyermekeknek való. A mese a felnőtteket is segítheti. Azt mondják, aki megvalósít egy mesét, az közel jut az élet forrásához. Főhősünk közel jutott az élet titkához, mert a két kezével felépített egy mesebeli tornyot.
Régen nálunk minden szenteste összegyűlt a nagycsalád. Együtt vacsoráztunk. Zsivajjal, élettel telt meg a ház, és én imádtam. Mostanra már csak a családi anekdoták maradtak, amelyeket elmesélünk egymásnak újra és újra…
A szalagból kötött masni története a sumérokig nyúlik vissza. Később (a 17. században) a befont hajon „szerelemtincsként” viselték. Mígnem jött a francia...
Az adventtel legalizáljuk azt, hogy jók vagyunk. Adventben nem restelkedünk miatta! Mert ma mindenütt azt halljuk, hogy „minek jónak lenni a mai világban”.
Ugye, ezt a dalt szinte mindenki ismeri? Régebben százszor is meghallgattam egy kopott bakelit hanglemezről ezt a számot. Csak éppen fogalmam sem volt róla, miről szól: a kábítószerezésről.
Akárhogy tolnánk is, kedves Olvasó, igen, eljött a tél. De pánikra semmi ok, ez az egyik legillatosabb évszaka a gasztronómiának. A tök, a dió, a szőlő, az őszi alma, és még sorolhatnánk.
Életem meghatározó traumája volt, amikor 13 éves koromban megjött. A bajom. Így mondtuk mi még akkor, ilyen negatív felhanggal. Így, ebben a megközelítésben vettük át az előttünk levő generációtól azt, hogy a menstruáció valami rossz dolog.
Dédanyáink idejében elképzelhetetlen volt, hogy egy polgárasszony ablakot mosson, ő cipelje haza a piacról a kosarakat. A konyhában vagy kisszobában mindig ott állt a kiscseléd ágya. Új Nő újraolvasó: hogyan vélekedtek a témáról 1996-ban megjelent cikkünkben?
