Vekerdy Tamás pszichológus gyermekközpontú előadásaiban, könyveiben segített nekünk megérteni azt a tiszta világot, amit már elfelejtettünk. A gyermeki világot. De ehhez a szakmai tudás önmagában nem elég. Valami más is kell hozzá. Vajon mi?
Milyen úton juthatunk el a boldogsághoz? Mit tehetünk érte mi magunk? Ezekre a kérdésekre adja meg a választ Szendi Gábor pszichológus. Vajon tényleg nincs szenvedés nélkül boldogság?
A feminizmus nagy sikereket ért el, és sokszor azok a nők a legnagyobb feministák, akik nem is tudnak róla, hogy azok. Azért elsősorban, mert másként gondolkodnak, mint anyáik. És főleg: másként élnek.
Először talán óvodáskorunkban kezdünk ráeszmélni, hogy nem vagyunk egyformák. Mire eljön a kamaszkor és a hormonok lázadása, már többet tudunk egymásról. De még mindig nem eleget. Mert nem merünk kérdezni.
Egyre több a mozaikcsalád: az én gyerekem féltestvére együtt mozizik az exférjem barátnőjének a lányával. Hogyan él egy mozaikcsalád, élhet-e boldogan? Írásunkban ezt kérdezzük.
Madaron ápolják a hagyományokat. Érdekes dolog ez, mert csak azt kell ápolni, ami beteg. Madar azonban köszöni, jól van, az utóbbi időben elfeledkezett ugyan pár jó szokásáról, de mindenki életében vannak alvó időszakok. Most viszont egyszerre indult meg előre és visszafelé...
Miért nem egymásra figyelnek az emberek? – kérdezzük Tari Annamária klinikai pszichológust, olyan nagy sikerű könyvek szerzőjét, mint az Y generáció, Z generáció.
Sok mindenben különbözünk. Egy dologban azonban hasonlítunk. Szeretnénk boldogságban élni párunk mellett. Aztán jönnek a rohanó mindennapok, a rosszkor kimondott rossz szavak, a „fal felé fordult“ éjszakák. Vajon mivel rontjuk el?
Egy szép iskolában jártunk, felújított falak között, melyek az új festés ellenére is a régi idők nagy szellemiségét sugározzák. Ha ezek a falak mesélni tudnának...
Te is „selyés” voltál? – kérdezgetik ma egymástól a legjobbak. Mi a szlovákiai magyarok legöregebb és legszínvonalasabb iskolájának titka? Miként alakult az iskola szellemi öröksége? – kérdeztük Andruskó Imrétől, aki huszonkettedik éve áll a gimnázium élén.
"A szeretetnek melege van a természet hidegében - és világossága van az élet sötétségeiben; és a szeretetnek ajkai vannak, amik mosolyognak velünk az örömben - és lecsókolják a könnyeinket a fájdalomban."