Sok este sóhajtva fekszünk le: „ma sem voltunk boldogok”. Lehet ezen változtatni? Igen – mondja a pozitív pszichológia magyarországi meghonosítója, Szondy Máté.
Az ismert pszichológus, Szendi Gábor A nő élete – mit hoz a jövő című könyvében ismét velünk, nőkkel foglalkozik. Vajon mi ösztönözte arra, hogy ismét a gyengébbik nem életét kutassa?
Magányos napokon kezdjük úgy érezni, rajtunk kívül mindenkinek van valakije, csak nekünk nincs kit szeretni – csak minket nem szeret senki. Vajon mit rontottunk el? – kérdezzük a tanácsadó szexuálpszichológust, Győri Szilviát.
,,Az utolsó estén a híres bohém negyed, Szkadarlija egyik éttermébe mentek vacsorázni. A szőlőlugassal körülvett kerthelyiség udvarára lépve sűrű, étvágygerjesztő illatok csapták meg Laura orrát." Janković Nóra novellája
,,Reggelre kitisztult az ég, és az előző esti viharról már csak pár pocsolya árulkodott a kertben. Laura fogta a jegyzeteit, a laptopját, és kitelepedett dolgozni a teraszra. Már alig várta, hogy végre ott legyen, személyesen is megnézhesse a képeket, összeválogathassa a kiállítás anyagát." Janković Nóra novellája.
,,Kiskosztümjét undorodva a nappaliban terpeszkedő, piros EKTORP kanapéra dobta, a többi holmiját pedig a szennyesládába. A fürdőszobába menet kivette hajából az apró kis fekete pillangókkal díszített francia csatot, amellyel napközben rakoncátlan, barna fürtjeit próbálta több-kevesebb sikerrel összefogni." Janković Nóra novellája.
,,Másnap aláírták a vételi szerződést. Míg Zsolt a munkálatokat ellenőrizte, megpróbálva nem szívrohamot kapni a mesterek hanyagsága miatt, addig Laura a ház mögötti gazos kertből varázsolt színpompás oázist. Mégis minden gond, összetört csempe, meg nem érkezett tetőcserép ellenére úgy érezték, a világ legboldogabb emberei ők." Janković Nóra novellája.
,,Az első randevúk izgalma járta át a testét, ahogy óvatosan, lassan, mintha csak félne az első érintéstől, az elképzelt egymásra találás beteljesülésének pillanatától, belebújtatta lábát a régóta vágyott cipőbe." Janković Nóra novellája.
Csajos estéken, bizony, nem a világot próbáljuk megváltani, nem is a globális felmelegedésen siránkozunk, hanem egy jó kis romantikus film mellett sóhajtozunk – és azon ábrándozunk, hogyan tudnánk rózsaszínre festeni életünk felhőit.
"Karácsonykor az ember mindig hisz egy kissé a csodában, nemcsak te és én, hanem az egész világ, az emberiség, amint mondják, hiszen ezért van az ünnep, mert nem lehet a csoda nélkül élni."