A lélekbúvárok azt mondják, hogy kötődési stílusaink – az, hogy mennyire tudunk kötődni másokhoz, egészséges érzelmi kapcsolatokat kialakítani –, már a kora gyerekkorban, sőt, a csecsemőkorban elkezdenek formálódni.
Részlet egy olvasói levélből: „Harmincöt éves vagyok, és szeretnék szülni egy gyereket. Ebben nincs semmi különös, igaz? A különös az, hogy gyereket akarok, de férjet nem.”
„Magyarul beszélek, ez biztos. Ő mégsem érti, mit mondok. Hogy lehet ez?” A férfiak egyszerűen másak, mint a nők. Másképp jár az eszük, és hiába beszélünk érthetően, ők a szavaink értelmét egészen másképpen magyarázzák. Így űz tréfát velünk a természet.
A barátnők alakítják életünket, tanácsaik szerint tervezzük a gyerekeket, megyünk férjhez vagy maradunk meg szinglinek. Miben hallgassunk rájuk? És miben ne?
"Régi karácsonyok bukkannak fel emlékeim villanásaiból, és megvilágítják az elmúlt időt és embereket, akik élnek újra és örökké a kis karácsonyi gyertyák puha, libegő fényében. "