Kivételes helyzetben van az újságíró, aki most, a 21. század elején még élő népszokásra akad. Karácsony közeleg, s mi Bodakon jártunk – és ma is élő szokásokat láttunk!
A magyarság itt, a „végeken” szétszórtan él. Ezért nagy gondot fordítunk nyelvünk megőrzésére – mondja Petrikán Péter polgármester. Miért jó a kisebbséghez tartozni itt?
Vannak nők, akik az anyaságra, mások a karrierre esküsznek. Igazság szerint ma a nőnek nincs választása: a kettőt együtt kell valahogy megoldani. Riportalanyainktól azt kérdeztük: mit jelentett számukra a kimaradás a munkából?
Az aratás régen nagy eseménynek számított. A nyékvárkonyiak számára fontosak a hagyományok, ezért a falu határában lévő Réted-dűlőn mutatták be, milyen is volt az aratás a kombájnok kora előtt.
Ha a huszonévesekről esik szó, mindenkinek van valami markáns véleménye. A társadalom értetlenül nézi őket, és ők is úgy érzik, lehetetlen úgy felnőtté válni, ahogy azt az idősebbek elvárnák tőlük.
Sok szülő nyaranta kétségek közt gyötrődik: küldje, ne küldje csemetéjét táborba, és ha igen, akkor milyenbe. Szerkesztőségünk tagjai felkerekedtek, hogy egy kis körképben bemutassák: merre, milyen körülmények közt nyaralnak gyerkőceink.
Sokáig azt gondoltam, a magyar konyha elsősorban a gulyásból és a halászléből áll. Fogalmam sem volt róla, hogy van olyan színes és ízletes, mint például az olasz.
Néha már groteszk a helyzet, hogy minden orvos csak egy kis területet vizsgál meg a testünkön. Soha nem nézi meg senki együtt az egészet. Pedig a szervezet egy nagyszerkezet.
A fiatalos lendületű, megfontolt újságíró, Vrabec Mária neve közel két évtizede tűnik fel a nagy horderejű kérdéseket tárgyaló cikkek, izgalmas riportok alatt. És decembertől immár a Malina Hedvigről szóló rendkívül izgalmas, érdekfeszítő könyv borítóján is.
Kezdjük felfogni a régi igazság erejét: csak úgy élhetünk kiegyensúlyozott életet, ha egységben élünk a környezetünkkel. Az elmagányosodott, magára maradt ember vajon mihez is nyúlhatna leghamarább, mint legősibb jó barátjához, a kutyához?
