A világ egy új kifejezést tanulmányoz: Én-marketing, szól a jelszó. El kell adni magunkat – ezért kifényezzük az életrajzunkat, kihangsúlyozzuk a jó oldalunkat, valamiféle felfelé stilizált képünket adjuk el a külvilágnak.
Mi történik akkor, ha túlzásba visszük a szófogadást, és valahogy megfeledkezünk saját magunkról? Meg lehet-e tanulni felnőttkorban, hogy mi ugyanolyan értékesek vagyunk, mint mások?
A Kukkonia Farm a csallóköziek körében biztosan nem tekinthető idegennek, de számomra, aki száz kilométerre élek tőle, annál inkább az. Így hát autóba ültem és útnak indultam, hogy megismerjem.
Édesanya vagyok, egy kilencéves kisfiú szerencsés anyukája. Most még szüksége van rám minden tekintetben, én pedig nem akarom, hogy ez valaha megváltozzon...
Tisztelt Szerkesztőség! A levelem elolvasása után bizonyára sokan gondolják majd, hogy csak egy elkényeztetett feleségecske vagyok, aki jó dolgában már nem tudja, mihez kezdjen magával...
"Karácsonykor az ember mindig hisz egy kissé a csodában, nemcsak te és én, hanem az egész világ, az emberiség, amint mondják, hiszen ezért van az ünnep, mert nem lehet a csoda nélkül élni."