Gyakori, hogy futó találkozások során annyira megértjük egymást egy ismeretlen emberrel, hogy szinte csodálkozunk. Aztán mégsem folytatódik a barátság. Vajon miért van ez?
Két történet, amelyik nincsen tovább. Tovább nem írható, nem folytatható, mert az Egész eltörött. Darabokra törött, s nem csupán az illúziók vesztek el, hanem két ember is egymás számára.
Szent életű nagyanyám szokta volt mondogatni: A házasság ma is az, ami száz és ezer évvel ezelőtt volt – üzlet. Én adok neked sót, te adsz nekem medvebőrt. Én rendben tartom a házadat, te adsz nekem enni! Valamit valamiért.
Nemcsak az ital és a dohányzás tartozik a függőségek közé. Hasonló elven működnek az emberi kapcsolatok is. Függőség alakulhat ki a partnerrel szemben is. Miről ismerhetjük fel, hogy függőségben élünk? Meg lehet-e szüntetni egy ilyen függőséget?
Amikor a barátnőnk depressziós, ne mondjuk neki azt, hogy menjen, szellőztesse ki a fejét, vagy nézzen pozitívan az életre. Ez nem segít rajta. Meggyógyítani nem tudjuk, ehhez szakmai segítség kell, de mellette lehetünk és biztathatjuk.
Miért szeretik a nők a nős férfiakat? Ki tudja. Se nem vonzóbbak, se nem szórakoztatóbbak, mint a nőtlenek. A kapcsolat perspektívájáról nem is beszélve...
A fájó élethelyzetek az örök optimistákat sem kerülik el. Hogyan élik meg ők egy házasság felbomlását? Erről mondja el gondolatait egy 44 éves feltörekvő írónő, Eszter, aki kétgyermekes családanya, és akinek írói álnevén nemsokára megjelenik a 4. regénye.
Vannak mondatok, amelyek elsőre ártatlannak tűnnek, mégis képesek alattomosan aláásni egy házasság alapjait. De mégis mik ezek, és miért lenne jobb örökre száműzni őket a szókincsünkből?
Miért van az, hogy párkereséskor mindig ugyanazt a rossz embert találjuk meg, ugyanabba a rossz helyzetbe megyünk bele? A sématerápiáról Szabó-Bartha Anett szakpszichológussal beszélgettünk.
