nők

Egy hétköznapi, ironikus jelenet mutatja meg, hogyan fonódik össze a tudományos munka és a mindennapi tehercipelés. Történetünk finoman, mégis élesen világít rá a nők láthatatlan szerepeire és az előítéletek működésére.

Nekem ez a vers az egyik erdélyi lány szövegeit juttatja eszembe, akit vert a férje, s aki az oldalán részletesen leírta, milyen szemrehányásokat kapott tőle. Szabó T. Anna költészete a női létről.

Mennyi tiszteletet és hódolatot kapnak a nők a mindennapokban? Vajon mindig előre engednek-e minket az ajtón, bókolnak-e nekünk, cipelik-e helyettünk a bevásárlótáskát, kapunk-e még piros rózsát? És ha igen, vajon mi, nők mennyire becsüljük az „igazi úriembert”?

Vajon hogyan éltek és szerettek a római birodalom katonafeleségei nálunk, a limes mentén? Tudjuk, hogy mikor Komáromban járunk, ugyanazt a földet tapossuk, melyen egykor a római katonafeleségek eloldották a sarujukat?