Zsolt vagyok. A barátnőm Szabina. Egy borús napon kicsi babám megelégelte, hogy kopott, rongyos gatyeszban járok, rám parancsolt hát, hogy szombaton elmegyünk új nadrágot venni. Rendben.
A (női) változókorról rengeteg kínos élcet hallani – a férfiakéról egyet sem. Holott minden nő tudja, hogy igenis van férfiklimax! Mi más bolondítaná meg a férfiak fejét (és hormonháztartását) úgy ötven körül?
Édesanyám mindig azt mondta: mindegy, kit választasz, lányom, az a lényeg, hogy rendes fiú legyen. Erre minden lány csak a szemét forgatja. Atyaég, mihez kezdek én egy jó fiúval! Pedig sok mindent kezdhetünk.
Vannak-e véletlenek? Sok minden arra mutat, hogy nincsenek. Vannak viszont jelek és jelzések, amelyek valamire fel akarják hívni a figyelmünket. Sajnos, sokszor elmegyünk mellettük, vagy nem tulajdonítunk nekik jelentőséget. Pedig kellene.
Család vagy hivatás? Anyaság vagy munka? Végezhető-e egy időben mind a kettő? A válasz nem vágyálom, mert van egy új lehetőség, a részmunkaidő. Létezik, de nálunk még egyelőre kicsi a kínálat, pedig lenne rá igény.
