Jól teljesítenek a munkahelyen, gondoskodnak a családról, elvégzik, amit kell. Elégedettnek látszanak. Mégis úgy érzik, nincs értelme az életüknek. A mosolygó, azaz rejtett depressziónak nincs hivatalos neve. De létezik.
Százszor hallottuk már szüleink, nagyszüleink szájából, hogy manapság mindenki szakít, mindenki válik. Ez lenne a boldogság egyetlen útja? Vég nélküli javítgatása annak, ami tönkrement és fojtogat?
Teherbe esik a mama – és megváltozik a pár élete. Ez az a téma, amelyről beszélni kell, hogy életünknek ez az egyik leggyönyörűbb időszaka ne menjen a kapcsolat rovására.
Szegény március nyolcadika! Mert mit is ünnepeltünk ezen a napon idén is? A többségnek bizony halvány gőze sincs róla. És ha tudja, akkor azóta betartotta az akkor megfogadott dolgokat?
Mi, szülők mindig azért drukkolunk, hogy a gyermekünk szép legyen, okos, sikeres és életrevaló. Hogy boldogabb és szerencsésebb legyen, mint mi. Kívánjuk, hogy hasonlítson ránk, de azt is szeretnénk, ha nálunk tökéletesebb lenne.
A mesterséges intelligencia lassan, de biztosan beszivárog az életünkbe. Akár a pszichoterapeuta szerepében is – és azonnal tanácsot ad. De vajon hihetünk neki?