A hipnózis nem csoda, hanem gyógymód. Sok páciensnek megoldja a problémáját, soknak más kezelési módot ajánlanak az orvosok. Vannak viszont olyan diagnózisok, amikor egyedül a hipnózis segít.
A szépségipar olyan testet ír elő, amely a korai serdülés vékonyka, formátlan, hústalan és szubsztancia nélküli képét sugározza. Ebben a világban a nő sohasem öregszik, a bőr soha nem ráncolódik. Micsoda hazug világ ez? – kérdezhetjük.
A szorongó és túlérzékeny emberek fölöttébb hasznosak voltak őseink számára: mindenkinél előbb meghallották a neszezve közeledő vadállatot, és ezzel megmentették a közösség életét. Én is előre megérzem a katasztrófákat. Azokat is, amelyek nem következnek be.
Ahány ház, annyi szokás. Miképpen lehetséges, hogy Japánban olyan sok kisiskolást látni a közlekedési eszközökön? Miért nem félnek a szülők, hogy valami bajuk történik, amikor egyedül mennek iskolába a zsúfolt nagyvárosokban?
Mi, szülők mindig azért drukkolunk, hogy a gyermekünk szép legyen, okos, sikeres és életrevaló. Hogy boldogabb és szerencsésebb legyen, mint mi. Kívánjuk, hogy hasonlítson ránk, de azt is szeretnénk, ha nálunk tökéletesebb lenne.
A mesterséges intelligencia lassan, de biztosan beszivárog az életünkbe. Akár a pszichoterapeuta szerepében is – és azonnal tanácsot ad. De vajon hihetünk neki?
A mondás szerint „nem fáj a szív, ha a szem nem látja”. De mi történik akkor, ha a szem jól látja, de az eszünk már kialakította a saját véleményét, és figyelmen kívül hagyja a valóságot?