A nemi életben nem szeretünk tolakodóak lenni, nem szeretjük ráerőltetni magunkat a másikra. Ha érdektelenséget tapasztalunk, nem erőszakoskodunk, úgy teszünk, mintha mi is aludni akarnánk. És azt reméljük, talán holnap... vagy holnapután... De mi van akkor, ha hiába reménykedünk?
A szépészeti beavatkozásokkal kapcsolatban rengeteg tévhit él a köztudatban. Rovatunk segítségével ezt a homályt szeretnénk eloszlatni. Az olvasó kérdez, mi válaszolunk.
Egy őszinte, humoros visszaemlékezés arról, hogyan formálta egy anya különös bölcsessége (és néhány tudatos mulasztása) a szerző felnőttkori viszonyát a pénzhez, a férfiakhoz és a háztartáshoz – bebizonyítva, hogy nem minden örökséget érdemes továbbadni.
Senki sem ismeri annyira a gyermeket, mint a saját szülei. A szülői szeretet, figyelem és gondoskodás egy életre szól, tehát a szülői szerep egyszeri és megismételhetetlen. Ez a szerep azonban az élet folyamán sokat változik.
Vajon miért lépnek félre a nők? És kivel? Mi számít egyáltalán hűtlenségnek? Mit jelent a „több férfi”? Mit jelent az, hogy több férfi lép félre, mint nő?...
Sok szülőben felmerül a kérdés, érdemes-e a nyári szünetben is rendszeresen tanulni a gyerekkel. A pihenés azonban nem elvesztegetett idő: fontos szerepe lehet abban, hogy a tanév során megszerzett tudás készséggé érjen szeptemberre.
Tetszik vagy sem, a pletyka kultúránk része. Mert bár lenézzük és megvetjük, haszontalan időtöltésnek tartjuk, az utóbbi időben egyre erőteljesebbek a rehabilitációját követelő hangok.
Hogyan építette fel Kinga tudatosan a saját „karrierjét” kapcsolatokon, számításon és szerepjátékon keresztül, miközben emberileg alig változott: végül mindene meglett, csak az őszinte érdeklődés és melegség hiányzott belőle.
A hölgyek harmada úgy vészeli át a változókort, hogy meg sem érzi. Ugyanis vannak nők, akiknél az ösztrogénhormon nagy mennyiségben termelődik a klimax után is. De mi van a többiekkel?
A bántalmazó manipulálja az áldozatát, akinél kialakul a függőség. Elhiteti az áldozatával, hogy csak vele szimbiózisban létezhet, fokozatosan elszigeteli a családjától és a környezetétől.
Interjúalanyunk, Adrienn, két kislány édesanyja (öt és hét évesek). Egészségügyi középiskolát végzett, Ausztriában dolgozik egy idős- és szociális otthonban, a Lélekgyógyító Alapítványnál pedig konzulensi minőségben tevékenykedik.
Az 1600-as években Hollandia a tulipántermesztés központjává vált, az emberek házakat, telkeket adtak el, hogy hozzájussanak egy-egy különleges hagymához. ezt a korszakot hívták tulipánmániának.
"Karácsony nem az ész, hanem a szív ünnepe. És a szív érzi, hogy azok is ott állnak veled a karácsonyfa körül, akiket a szemeddel nem látsz, és az eszeddel nem hiszel."