A szeptember sokaknak egy új kezdet ígéretét hordozza: olyanokat, akárcsak az újévi fogadalmak. Miért akarjuk mániákusan újrakezdeni az életünket és megváltozni? Mikor és hogyan lehet valóban jól csinálni az újrakezdést?
Elég egy kattintás, és máris átléptük a valóság küszöbét. Persze ugyanúgy, mint a valós életben, a világhálón is képviselteti magát az összes embertípus. És ezzel együtt az élet valamennyi árnyoldala: a pornó, a pedofília, a bűnözés, a terrorizmus, és az összes abnormalitás.
A nemi életben nem szeretünk tolakodóak lenni, nem szeretjük ráerőltetni magunkat a másikra. Ha érdektelenséget tapasztalunk, nem erőszakoskodunk, úgy teszünk, mintha mi is aludni akarnánk. És azt reméljük, talán holnap... vagy holnapután... De mi van akkor, ha hiába reménykedünk?
A szépészeti beavatkozásokkal kapcsolatban rengeteg tévhit él a köztudatban. Rovatunk segítségével ezt a homályt szeretnénk eloszlatni. Az olvasó kérdez, mi válaszolunk.
Egy őszinte, humoros visszaemlékezés arról, hogyan formálta egy anya különös bölcsessége (és néhány tudatos mulasztása) a szerző felnőttkori viszonyát a pénzhez, a férfiakhoz és a háztartáshoz – bebizonyítva, hogy nem minden örökséget érdemes továbbadni.
Senki sem ismeri annyira a gyermeket, mint a saját szülei. A szülői szeretet, figyelem és gondoskodás egy életre szól, tehát a szülői szerep egyszeri és megismételhetetlen. Ez a szerep azonban az élet folyamán sokat változik.
Ősszel, a betakarítás és a meghittség évszakában ismét középpontba kerül a konyha. Ilyenkor a friss, zamatos alapanyagok adják az ihletet a szezonális ételekhez. Receptjeink kissé eltérnek a hagyományostól, de éppen ezzel hozzák el az ősz újdonságát és varázsát.
Az utóbbi időben mintha elfogadóbbak lennénk az elmúlással szemben. Másképpen viszonyulunk hozzá, és nem csak mindenszentek idején kerül hozzánk közelebb a halál témája. Ez a változás a temetési szokásainkban is megmutatkozik.
Kevés olyan tervező van a mai divatvilágban, aki minden egyes alkalommal képes meglepni a közönséget. Simon Porte Jacquemus pedig éppen ezt teszi, és minden egyes kollekciójával sikerül valami formabontót alkotnia.
Valóban nehezebb manapság a férfiak élete, mint nagyapáink idejében? Mi a legfontosabb, amit meg kellene tanulnunk a kapcsolatok természetéről? Michal Bartoš életvezetési szakértő, terapeuta és önfejlesztéssel foglalkozó író segít betekinteni a férfiak fejébe és szívébe.
Ami egy könnyed délutánnak ígérkezett, hamar tanulságos történetté vált arról, hogyan képes néhány lenéző pillantás és gúnyos megjegyzés pillanatok alatt romba dönteni egy nő önbizalmát – majd arról is, hogyan lehet azt saját erőből újra felépíteni.
Csontos Erzsébet számára a család az első. A második pedig Naszvad faluközössége, ahol egész életét leélte. Anyaként ragaszkodott hozzá, hogy lányai magyar iskolába járva vigyék tovább a család értékeit, ma pedig az unokáit is hagyományőrzésre tanítja.
Nézzük meg a képet, 1915-ben készült. Alig látunk rajta kövér embert. Ha megnézünk egy mai utcaképet, elképedünk: hatalmas hasak dudorodnak, formátlan testrészek. Vajon mi változott meg?
Egyre többet olvashatunk arról, hogy lassan az emberiség háromnegyede depressziós. És hogy gyógyszert kéne rá szednie. Ez persze nem igaz. A komoly depressziót ne keverjük össze a rossz hangulattal! Az nem betegség.
Azt gondoljuk, hogy a női témák – a pipere, a szépítkezés, a divat, a „villogni és fénybenállni” – lenézendőek. Nem, dehogy! Mi, nők ilyenekkel is tudjuk szépítenia világot, hogy az még kellemesebb hely legyen.
Vannak történetek, amelyeket az ember igyekszik elfelejteni. Nem azért, mert nem számítanak, hanem mert túl sokat jelentenek. A múlt azonban makacs dolog: nem tűnik el attól, hogy becsukjuk előtte a szemünket. Egyszer csak visszakúszik – egy illatban, egy hangban, vagy egy régi füzet sárguló lapjain
"A karácsony legmeghatóbb ajándékai azok, amelyeket gyermekektől kapunk, akik azokat majdnem kivétel nélkül sajátmaguk készítik. Ők az igazi szívbeli ajándékozók."