Ary, a fényes szőrű barna lovacska a lovasudvar motorja, Shuri, a szürke szépség pedig a lelke. Ekecsen vagyunk, a Zahira lovasudvarban, a mosolygó napocska benne Csápai Ildikó.
Itt a tavasz, lassan útra kell a fél ország – pakkal, pakk nélkül. Utazás közben is tudni illik, hogy mi illik. Még akkor is, ha éppen nem ismer bennünket senki sem.
Hogy milyen kockázatos világban élünk, arra igazából akkor döbbenünk rá, amikor kitör egy nagyobb vész, például megkergülnek a marhák. Holott a veszélyes anyagok bekerítettek minket. Itt vannak mindjárt az ennivalóink.
Egyetlen mondat is elég lehet ahhoz, hogy valaki évekre elveszítse a bátorságát. Olvasónk levele nemcsak a vezetéstől való félelemről szól, hanem arról is, milyen mély nyomot hagyhat a bizalomhiány.
Tetszik vagy sem, a pletyka kultúránk része. Mert bár lenézzük és megvetjük, haszontalan időtöltésnek tartjuk, az utóbbi időben egyre erőteljesebbek a rehabilitációját követelő hangok.
Hogyan építette fel Kinga tudatosan a saját „karrierjét” kapcsolatokon, számításon és szerepjátékon keresztül, miközben emberileg alig változott: végül mindene meglett, csak az őszinte érdeklődés és melegség hiányzott belőle.
A hölgyek harmada úgy vészeli át a változókort, hogy meg sem érzi. Ugyanis vannak nők, akiknél az ösztrogénhormon nagy mennyiségben termelődik a klimax után is. De mi van a többiekkel?
A bántalmazó manipulálja az áldozatát, akinél kialakul a függőség. Elhiteti az áldozatával, hogy csak vele szimbiózisban létezhet, fokozatosan elszigeteli a családjától és a környezetétől.
Interjúalanyunk, Adrienn, két kislány édesanyja (öt és hét évesek). Egészségügyi középiskolát végzett, Ausztriában dolgozik egy idős- és szociális otthonban, a Lélekgyógyító Alapítványnál pedig konzulensi minőségben tevékenykedik.
Ugye, mindannyian találkoztunk már olyan nőkkel, akiknek fitos kis orrán megakadt a szemünk… Tényleg vannak olyanok, akiket ilyen arányos formákkal áldott meg a sors? Manapság már a sasorral élők is csinos kis orrot tudnak szabatni maguknak.
Hihetünk-e a sztereotípiáknak, amit a filmipar és a média vetít elénk, vagy teljesen más ma egy facér, húszas éveiben járó férfi, mint amilyennek elképzelnénk?
A biogazda a növényvédelmet növénytársításokkal biztosítja be, nem permetezéssel, a talajt trágyázással óvja, a gyomirtást pedig kapálással helyettesíti. Nézzük, hogyan csinálja Boris...
Hogyan működjenek effektíven a szlovák–magyar házasságok? Hogyan lehet megőrizni a saját nyelvet, és milyen nyelven beszéljenek a születendő gyermekek?
Írásunk munkacíme az Öltönytől a gumicsizmáig volt. Biokertészünk, Boris ugyanis ügyvéd, aki fölesküdött a biora. S jól tudja, ha gyermekeinek bioepret akar adni, neki kell a kapát kézbe kapni. Vagy mégsem?
A szexualitást hajlamosak vagyunk teljesítményben mérni. Pedig akkor is lehet jó a szex, ha nem tökéletes, és nem a megálmodott forgatókönyv szerint zajlik. Erről szól az „elég jó szex” elmélete.
Készítsünk baracklekvárt, ahogy a nagymama tette. Akkor figyelni kellett mindig, mert a receptekben nem voltak pontos mértékek, mindent a szájuk íze szerint készítettek, tudták, hogy mennyi gyümölcshöz mennyi cukor kell, már csak ránézésre is.