A szeptember sokaknak egy új kezdet ígéretét hordozza: olyanokat, akárcsak az újévi fogadalmak. Miért akarjuk mániákusan újrakezdeni az életünket és megváltozni? Mikor és hogyan lehet valóban jól csinálni az újrakezdést?
Elég egy kattintás, és máris átléptük a valóság küszöbét. Persze ugyanúgy, mint a valós életben, a világhálón is képviselteti magát az összes embertípus. És ezzel együtt az élet valamennyi árnyoldala: a pornó, a pedofília, a bűnözés, a terrorizmus, és az összes abnormalitás.
A nemi életben nem szeretünk tolakodóak lenni, nem szeretjük ráerőltetni magunkat a másikra. Ha érdektelenséget tapasztalunk, nem erőszakoskodunk, úgy teszünk, mintha mi is aludni akarnánk. És azt reméljük, talán holnap... vagy holnapután... De mi van akkor, ha hiába reménykedünk?
A szépészeti beavatkozásokkal kapcsolatban rengeteg tévhit él a köztudatban. Rovatunk segítségével ezt a homályt szeretnénk eloszlatni. Az olvasó kérdez, mi válaszolunk.
Egy őszinte, humoros visszaemlékezés arról, hogyan formálta egy anya különös bölcsessége (és néhány tudatos mulasztása) a szerző felnőttkori viszonyát a pénzhez, a férfiakhoz és a háztartáshoz – bebizonyítva, hogy nem minden örökséget érdemes továbbadni.
Senki sem ismeri annyira a gyermeket, mint a saját szülei. A szülői szeretet, figyelem és gondoskodás egy életre szól, tehát a szülői szerep egyszeri és megismételhetetlen. Ez a szerep azonban az élet folyamán sokat változik.
Közeleg az ősz, a felső légúti hurutok és torokgyulladások időszaka. S habár ezen betegségek döntő többségéért vírusok felelősek, érdemes felhívni a figyelmet egy olyan kórokozóra, amely különleges.
Számos neves szexológus még ma is állítja, hogy a nőnek az örömteli szexuális élethez szüksége van: szerelemre és szilárd, biztos kapcsolatra. Igaz ez?
Vannak napok, amikor az ember azt érzi: bármilyen egyszerű ügyet is próbál elintézni, a világ összeesküdött ellene. Egy hivatali körút, egy ártatlan cipőválasztás, és máris kész a tragikomédia. Janković Nóra írása.
Vannak történetek, amelyek nem tündérmesék, hanem lassan kibomló ébredések. Egy nő vallomása ez, aki húsz év házasság után szembesült azzal, hogy a szeretet, amelyben hitt, már csak látszat volt.
Tartsuk észben: soha nem kerülhetünk ki győztesen egy Nárcisszal folytatott küzdelemből. A nárcisztikust nem fogjuk tudni megváltoztatni, hiába szeretnénk. Ne várjuk, hogy egyszer majd jobb lesz. Csak a saját viselkedésünkön változtathatunk vele szemben.
A gyerekek közötti viták nagy része nem olyan komoly: hol arról vitáznak, mit játsszanak, hol egy játékon vesznek össze. Van, hogy a gyerekek maguktól is le tudják zárni a vitát, máskor szükség van egy kis külső segítségre.
Képzeljük el! Képzeljük el, hogy a fejünkben mindent szépen összerakunk, és mégsem sikerül úgy elmondanunk a gondolatainkat, ahogyan szeretnénk. Ezt az érzést éli át mindennap az, aki dadog. A beszédzavar megkeseríti a dadogó ember életét.
Szinte nincs olyan nap, hogy ne beszélnénk róla. Ő az, ami nélkül elképzelhetetlen az életünk, ami miatt gyakran vagyunk bánatosak vagy jókedvűek: A PÉNZ.
Az antibébi-tabletta szabaddá tette a nőt, nem kellett többé félnie a szextől. Az elején senki nem foglalkozott azzal, hogy a nők egy része azontúl nem élvezi a szexet. Úgy gondolták, ez az ára annak, hogy a nő nem esik teherbe.
Az illem és a figyelmesség nem idejétmúlt fogalmak – csupán átalakultak. A modern kor embere sokszor úgy véli, a nemek közti egyenlőség azt is jelenti, hogy nincs szükség külön gesztusokra férfi és nő között. Pedig a valódi udvariasság nem alá-fölérendeltséget tükröz, hanem kölcsönös tiszteletet és gondoskodást.