A szeptember sokaknak egy új kezdet ígéretét hordozza: olyanokat, akárcsak az újévi fogadalmak. Miért akarjuk mániákusan újrakezdeni az életünket és megváltozni? Mikor és hogyan lehet valóban jól csinálni az újrakezdést?
Elég egy kattintás, és máris átléptük a valóság küszöbét. Persze ugyanúgy, mint a valós életben, a világhálón is képviselteti magát az összes embertípus. És ezzel együtt az élet valamennyi árnyoldala: a pornó, a pedofília, a bűnözés, a terrorizmus, és az összes abnormalitás.
A nemi életben nem szeretünk tolakodóak lenni, nem szeretjük ráerőltetni magunkat a másikra. Ha érdektelenséget tapasztalunk, nem erőszakoskodunk, úgy teszünk, mintha mi is aludni akarnánk. És azt reméljük, talán holnap... vagy holnapután... De mi van akkor, ha hiába reménykedünk?
A szépészeti beavatkozásokkal kapcsolatban rengeteg tévhit él a köztudatban. Rovatunk segítségével ezt a homályt szeretnénk eloszlatni. Az olvasó kérdez, mi válaszolunk.
Egy őszinte, humoros visszaemlékezés arról, hogyan formálta egy anya különös bölcsessége (és néhány tudatos mulasztása) a szerző felnőttkori viszonyát a pénzhez, a férfiakhoz és a háztartáshoz – bebizonyítva, hogy nem minden örökséget érdemes továbbadni.
Senki sem ismeri annyira a gyermeket, mint a saját szülei. A szülői szeretet, figyelem és gondoskodás egy életre szól, tehát a szülői szerep egyszeri és megismételhetetlen. Ez a szerep azonban az élet folyamán sokat változik.
A kattintásra reagáló modern segédeszközeink – billentyűzet, egér, okostelefon – megkönnyítik életünket. Ám ha szinte mindennap végezzük, bármily „könnyű” mozdulatnak is tűnik, mégiscsak megerőltetés. S ennek a megerőltetésnek alkarunk izmai, inai látják a kárát.
Gábriel Denisza igazi családanya, aki harmóniában él férjével és két gyermekével. A Crux keresztény együttes frontembereként a zenét tekinti hivatásának. A koncertjeik többet nyújtanak puszta zenei élménynél ‒ bátorítást, hitet és kitartást adnak a hallgatóiknak.
Gyermek, unoka, lány, testvér, barát, társ, feleség, anya. Még felsorolni is nehéz, hány és hány címkével látja el a nőket a társadalom. Félve tesszük hát fel magunknak a kérdést: Ki vagyok én?
,,Egy nyári partin voltam. Azt az életet éltem, amit minden korombéli lány. Lázadtam. Én voltam a tipikus vadóc, minden hétvégén szórakoztam és buliztam. Nem titkolt vágyam volt fogni egy fiút magamnak." Kovács Emese novellája.
Az ünnepi menü változatos lehet. Aki ragaszkodik a hagyományokhoz, rántott halat és krumplisalátát tálal fel, aki a változatosságot szereti, sokféle hal számos elkészítési módja közül választhat. Néhány lehetőséget mutatunk.
,,Tisztelt Szerkesztőség! Vajon mit eszik egy alig harmincéves nő egy hatvanpluszos pasason?" Egy olvasónk édesapja párválasztása miatt ragadott tollat.
Kovacsics Karmen építészetet végzett. Nagyszarváról származik, Komáromba repítette a szerelem. Férjével közös lakásukat részben berendezett állapotban vásárolták meg: ide nyerhettünk bepillantást.
"Karácsonykor az ember mindig hisz egy kissé a csodában, nemcsak te és én, hanem az egész világ, az emberiség, amint mondják, hiszen ezért van az ünnep, mert nem lehet a csoda nélkül élni."