Ary, a fényes szőrű barna lovacska a lovasudvar motorja, Shuri, a szürke szépség pedig a lelke. Ekecsen vagyunk, a Zahira lovasudvarban, a mosolygó napocska benne Csápai Ildikó.
Itt a tavasz, lassan útra kell a fél ország – pakkal, pakk nélkül. Utazás közben is tudni illik, hogy mi illik. Még akkor is, ha éppen nem ismer bennünket senki sem.
Hogy milyen kockázatos világban élünk, arra igazából akkor döbbenünk rá, amikor kitör egy nagyobb vész, például megkergülnek a marhák. Holott a veszélyes anyagok bekerítettek minket. Itt vannak mindjárt az ennivalóink.
Egyetlen mondat is elég lehet ahhoz, hogy valaki évekre elveszítse a bátorságát. Olvasónk levele nemcsak a vezetéstől való félelemről szól, hanem arról is, milyen mély nyomot hagyhat a bizalomhiány.
Tetszik vagy sem, a pletyka kultúránk része. Mert bár lenézzük és megvetjük, haszontalan időtöltésnek tartjuk, az utóbbi időben egyre erőteljesebbek a rehabilitációját követelő hangok.
Hogyan építette fel Kinga tudatosan a saját „karrierjét” kapcsolatokon, számításon és szerepjátékon keresztül, miközben emberileg alig változott: végül mindene meglett, csak az őszinte érdeklődés és melegség hiányzott belőle.
A hölgyek harmada úgy vészeli át a változókort, hogy meg sem érzi. Ugyanis vannak nők, akiknél az ösztrogénhormon nagy mennyiségben termelődik a klimax után is. De mi van a többiekkel?
A bántalmazó manipulálja az áldozatát, akinél kialakul a függőség. Elhiteti az áldozatával, hogy csak vele szimbiózisban létezhet, fokozatosan elszigeteli a családjától és a környezetétől.
Interjúalanyunk, Adrienn, két kislány édesanyja (öt és hét évesek). Egészségügyi középiskolát végzett, Ausztriában dolgozik egy idős- és szociális otthonban, a Lélekgyógyító Alapítványnál pedig konzulensi minőségben tevékenykedik.
Milliomos mizéria! Egy gimis angolórán arról kellett fogalmazást írnom, hogy mit vennék, ha nyernék a lottón. Különösen büszkévé tesz, hogy a kívánságlistám ma se változott az akkorihoz képest: könyvekre költenék elsőképp...
Terjed a sok karanténos mém, de ugye, tudjuk, hogy minden viccnek legalább a fele igaz? A bezártság próbára tesz bennünket. Kénytelenek vagyunk otthon maradni, külső ingerek nélkül.
A sztereotípiák meghatározzák, hogyan beszélhet és viselkedhet egy lány és egy fiú. A fiúnak erősnek kell lennie, a lánynak bájosnak – a határozott, erős lányokat ezért szófogadásra nevelik, a gyöngédebb természetű fiúkat agresszivitásra.
Ha nincs tinédzserkorú gyereked, akkor nagy valószínűséggel még sosem hallottál a TikTokról. Vajon mi lehet ez az újabb őrület, ami ennyire hódít a fiatalok...
Az általános közvélekedés szerint a nők nem vezetnek túl jól. Persze, azóta már számos tanulmány és nő is rácáfolt erre. Ennek ellenére azért csak-csak elszalad velünk a ló. Na meg a lóerő!
Az ENSZ nemrég vörös riasztást adott ki, mely szerint a klímakatasztrófa visszafordíthatatlanná vált. Mit is jelent ez pontosan, s van-e még valami, amit tehetünk a katasztrófa elkerülésének érdekében?
Ugyan mi lehet az oka, hogy a párok ma már nem akarják feltétlenül holtomiglan-holtodiglannal megpecsételni kapcsolatukat? Mi más, mint az a kiábrándító gondolat, hogy mi van, ha nem ő az Igazi, és menet közben sokkal jobb partira találok.
"Az ünnep szentsége felvizeződik, ha nem vigyázunk. Meg kell tanulnunk a karácsonyt, ha annyi mást elvesztettünk is az évek sodrában, tündököljön ez az ünnep a régi fényben, bármennyi kétely is támadt ránk útközben."