Egy őszinte, humoros visszaemlékezés arról, hogyan formálta egy anya különös bölcsessége (és néhány tudatos mulasztása) a szerző felnőttkori viszonyát a pénzhez, a férfiakhoz és a háztartáshoz – bebizonyítva, hogy nem minden örökséget érdemes továbbadni.
Senki sem ismeri annyira a gyermeket, mint a saját szülei. A szülői szeretet, figyelem és gondoskodás egy életre szól, tehát a szülői szerep egyszeri és megismételhetetlen. Ez a szerep azonban az élet folyamán sokat változik.
Vajon miért lépnek félre a nők? És kivel? Mi számít egyáltalán hűtlenségnek? Mit jelent a „több férfi”? Mit jelent az, hogy több férfi lép félre, mint nő?...
Sok szülőben felmerül a kérdés, érdemes-e a nyári szünetben is rendszeresen tanulni a gyerekkel. A pihenés azonban nem elvesztegetett idő: fontos szerepe lehet abban, hogy a tanév során megszerzett tudás készséggé érjen szeptemberre.
Amióta megjelentek a mobiltelefonok, leomlott egy újabb tabu. Vannak, akiket nem zavar, hogy mások is hallják azt, amit csupán egy bizonyos fülnek szánnak.
A lélekbúvárok azt mondják, anélkül, hogy önmagunkat szeretnénk, másokat sem tudunk igazán szeretni. Nem egészségtelen önzésről van szó, hanem arról, hogy megtegyünk mindent azért, hogy jól érezzük magunkat a bőrünkben.
A hölgyek harmada úgy vészeli át a változókort, hogy meg sem érzi. Ugyanis vannak nők, akiknél az ösztrogénhormon nagy mennyiségben termelődik a klimax után is. De mi van a többiekkel?
A bántalmazó manipulálja az áldozatát, akinél kialakul a függőség. Elhiteti az áldozatával, hogy csak vele szimbiózisban létezhet, fokozatosan elszigeteli a családjától és a környezetétől.
Interjúalanyunk, Adrienn, két kislány édesanyja (öt és hét évesek). Egészségügyi középiskolát végzett, Ausztriában dolgozik egy idős- és szociális otthonban, a Lélekgyógyító Alapítványnál pedig konzulensi minőségben tevékenykedik.
Az 1600-as években Hollandia a tulipántermesztés központjává vált, az emberek házakat, telkeket adtak el, hogy hozzájussanak egy-egy különleges hagymához. ezt a korszakot hívták tulipánmániának.
A májusról a szépség, a szerelem és az anyaság jut elsőként az ember eszébe. Mindhárom fogalom az élettel kapcsolatos: az életadással, melyre csak a nő képes.
A nárcisz a remény szimbóluma. Áprilisban tartjuk a Nárciszok napját, a hideg tél után a nárcisz a tavasz egyik hírnöke. Cséfalvay Á. András Kolonban kapta lencsevégre Bús István nárciszait.
",,Az ádventi várakozás lényege szerint: várakozás arra, aki van; ahogy a szeretet misztériuma sem egyéb, mint vágyakozás az után, aki van, aki a miénk."