Ary, a fényes szőrű barna lovacska a lovasudvar motorja, Shuri, a szürke szépség pedig a lelke. Ekecsen vagyunk, a Zahira lovasudvarban, a mosolygó napocska benne Csápai Ildikó.
Itt a tavasz, lassan útra kell a fél ország – pakkal, pakk nélkül. Utazás közben is tudni illik, hogy mi illik. Még akkor is, ha éppen nem ismer bennünket senki sem.
Hogy milyen kockázatos világban élünk, arra igazából akkor döbbenünk rá, amikor kitör egy nagyobb vész, például megkergülnek a marhák. Holott a veszélyes anyagok bekerítettek minket. Itt vannak mindjárt az ennivalóink.
Egyetlen mondat is elég lehet ahhoz, hogy valaki évekre elveszítse a bátorságát. Olvasónk levele nemcsak a vezetéstől való félelemről szól, hanem arról is, milyen mély nyomot hagyhat a bizalomhiány.
Tetszik vagy sem, a pletyka kultúránk része. Mert bár lenézzük és megvetjük, haszontalan időtöltésnek tartjuk, az utóbbi időben egyre erőteljesebbek a rehabilitációját követelő hangok.
Hogyan építette fel Kinga tudatosan a saját „karrierjét” kapcsolatokon, számításon és szerepjátékon keresztül, miközben emberileg alig változott: végül mindene meglett, csak az őszinte érdeklődés és melegség hiányzott belőle.
A hölgyek harmada úgy vészeli át a változókort, hogy meg sem érzi. Ugyanis vannak nők, akiknél az ösztrogénhormon nagy mennyiségben termelődik a klimax után is. De mi van a többiekkel?
A bántalmazó manipulálja az áldozatát, akinél kialakul a függőség. Elhiteti az áldozatával, hogy csak vele szimbiózisban létezhet, fokozatosan elszigeteli a családjától és a környezetétől.
Interjúalanyunk, Adrienn, két kislány édesanyja (öt és hét évesek). Egészségügyi középiskolát végzett, Ausztriában dolgozik egy idős- és szociális otthonban, a Lélekgyógyító Alapítványnál pedig konzulensi minőségben tevékenykedik.
Gyakran megesik velünk, nőkkel, hogy szeretnénk a férfiak bőrébe bújni. Sármos fickóként méregetni a csinos és fiatal lányokat, focizni, majd utána egy jó sör mellett dumálni a haverokkal.
Van egy város a Csallóközben, melynek déli peremén erdőpark húzódik, a többi égtáj felől pedig megannyi csordogáló kanális határolja. Ennek a zöldbe csomagolt településnek gazdag történelme van – lakóinak pedig megkérdőjelezhetetlen az akaratereje.
A férfi is tudni akarja, milyen a nő... Ám egy férfi soha nem iratkozik be nőmegismerő tanfolyamra. Miért van az, hogy a férfi mindig tudja, hogy neki van igaza? A nő meg azt éli, hogy „Igazad lehet, de pasid nem...”
Az otthon viselt ruha, amely a biztonságot jelképezi, amelyet kényelmesnek érzünk, amely a komfortzónánk kiterjesztése – mindennél többet mond el rólunk. Az otthoni ruha kifejezi, milyenek vagyunk, mikor a miéink között vagyunk.
A fejekben mára kissé már összemosódtak a határok a natúr, bio, organikus kifejezések tekintetében. Tényleg kapunk is a termék után, ha jól látható helyen feltüntetik rajta, hogy,,természetes összetevőkből” készült?
A kapcsolatok manapság könnyen kialakulnak, fenntartásukhoz azonban már több energiára van szükség. Tűzre és izgalomra van szükség, másként minden házasság ellaposodik. Vajon milyen rugóra jár egy jó kapcsolat?
A felújított parasztház előtt orgonabokor, a kapunál jázmin ontja szerelmes illatát. Süt a nap, az udvar millió színben és pompában táncol. Pelech Katalin vidéki kertjében jártunk, Nagyudvarnokon.
Mostohaanya, mostohaapa, mostohagyerek! Környezetünkben számos példát találhatunk arra, hogy a nem biológiai szülők kapcsolata a nem saját gyerekükkel gyakran nem jó. Hogyan lehet békét és harmóniát teremteni a mozaikcsaládokban?
A fiatal lányok kihívó ruhát öltenek magukra, illegnek-billegnek a férfiak előtt, s úgy gondolják, ettől már nőkké válnak. Hogy miben különbözik a zsenge, fiatal lány az igazi nőtől?