Hogyan képzeljük el a művészt? Ül, rajzol, fest, szobrot formáz és gondolkodik, köré pedig szabad tereket képzelünk. Ezzel szemben mit csinál Ferdics Béla?
Magyar vagyok. Mit jelent ez manapság? Jelent még ez egyáltalán valamit? Történelmet, irodalmat vagy egyfajta gondolkodásmódot? Vagy csak azt, hogy ilyen nyelven beszélünk – még ki tudja, meddig?
Manapság divat arról beszélni, hogy jobb egyedül élni, mint párban. A házasság válságban van – állítják a szakemberek. S nem véletlen! Egyre több nő és férfi hallgat az eszére, s azt mondja: nem engedem, hogy kibabráljanak velem.
Ahogy véget ér a tél, és megjelennek az első friss tavaszi zöldségek a piacokon, az asztalunk kínálata is lassan átalakul. A nehezebb, tartalmas téli fogások helyét egyre inkább átveszik a könnyedebb, friss alapanyagokból készült ételek.
A mellrákot modern betegségnek tartjuk, mégis megtaláljuk az ábrázolását a régi festményeken (a mellbimbó befelé fordulása, kemény csomó a mellben, vagy a hónaljban).
Mi indította a vesebetegségek szakorvosait, a nefrológusokat arra, hogy a szív után – a „szív-világnapot” szeptember utolsó vasárnapján tartjuk – másodikként a vese számára harcoljanak ki „world day”-t?
Mi már ismerjük ezt az utat, ezért tudunk segíteni! Két kedves hölgy, mindketten Naszvadról. Megjárták azt az utat, amitől minden nő retteg: melldaganatot állapítottak meg náluk, aminek következtében meg kellett válni – hát, leírni is nehéz – az egyik mellüktől.
A hirtelen halál, azaz a (látszólag) egészséges és/vagy panaszmentes egyén szinte megmagyarázhatatlan „kilépése” az életből, egyidős az emberiséggel. Azt már régóta tudjuk, hogy az esetek döntő többségében ún. hirtelen szívhalálról van szó.
Örökség, amit nem lehet „hirtelen” átvenni! Szathmáry Ferenc lassan mutatja, hol kell metszeni a vesszőt – mit hagyjunk meg, mit engedjünk el. Mellette lánya, Éva figyel, ő veszi majd át a borászatot.
,,A családtagjaimnak, barátnőimnek képtelen lennék elmondani a gondomat. Szégyelleném. De már magamban sem bírom tartani, mert úgy érzem, megfulladok a lelki teher súlya alatt." Írja egy olvasónk.
Hogyan viszonyulunk egymáshoz a mindennapokban? Mennyire vesszük figyelembe a másik embert, és mennyire tartjuk fontosnak a közös térben érvényes alapvető higiéniai és viselkedési szabályokat?
A taksonyi Takács Krisztina közvetlen, vidám és bűnösen elragadó. Nevetés közben kis szeplői vidáman kacarásznak az arcán – ámde hangja libabőrössé tesz.
Szipogva, forró teás termosszal a kezünkben vágunk neki a színpompás ősznek. Ám az időjárás megtréfál bennünket, mert sokszor már hatalmas köd ereszkedik a tájra.
A kedvencünk! Télen szétszaggatnánk magunkat érte, annyira kívánjuk. És csak a házi a jó, ami az otthonira, a nagyi káposztájára emlékeztet. Igazi hordós káposztára leltünk Kóváron, az Ipoly jobb partján. Két jó fivér készíti, akik maguk termelik a káposztát.
Tömbházban vagy panelban otthont teremteni azt jelenti, hogy szűkös méretekkel kell gazdálkodnunk, s a belméret nem tágítható szabadon. De oda se neki! Ha okosan tudunk építkezni, akkor szellős és világos tér lesz a jutalmunk.
Egy családtag, barát, ismerős elvesztése mindig fájdalommal jár, azonban a gyászt – nem csak az elmúlásét, hanem akár egy szakításét is – sokszor nem csak maga a veszteség érzése teszi szörnyű időszakká, hanem a jószándékú ,,segítő” mondatok is.
Ki ne vágyna arra, hogy időnként a huncut oldalát is megvillantsa?! A nőcis sztreccsruhák ismét a retrós minták felé kacsingatnak, merthogy a 60-as évek motívumai megint főszereplők. Van itt etnós tapétaminta, angolos „kárókocka”, katonai terepfoltok és retinaszaggató színek!
A harmadik belülről éget fel mindent, mint a trójai faló katonái. A hármas fogat egyik tagja mindenképpen a tűz martalékává válik. Gondoljuk végig, hány olyan kapcsolatról tudunk, amelyik a betolakodó harmadik miatt ment tönkre.