Kiszőkültek a gabonák, az utakon kombájnok vonulnak. Először a rozs, aztán a búza, az árpa, majd legutoljára a zab kerül sorra. A nap zuhogtatja a sugarát, Rebeka pedig mosolyog, mert ő a földeken otthon van: a széles és végtelen határ szerelmese. Szántott, vetett, s a kombájn nyeregében is ült már, nyert fejőversenyt és szántóversenyt. Ki ez a szépséges lány, aki tudja, hogy a szántás, aratás már nem csak férfimunka? Ma légkondicionált fülke nyergében ül a kombájnos, aki akár nő is lehet.