Karácsonykor örömet akarunk szerezni, adni és kapni. Csak ez nem megy olyan egyszerűen, mint ahogy mi azt sokszor bohón elgondoljuk. Lássuk csak, miért is nem!
Angliában különbnél különb karácsonyi szokásokba botlunk. Mifelénk jézuska hozza az ajándékot, ott szent miklós dobja az ágyvégekre kiakasztott harisnyákba. Lopott csókok a fagyöngy alatt: ezek mind hamisítatlan brit szokások.
Fotósztori egy messze nem tökéletes karifáról, egy türelmetlen lányról és a tökéletes végkifejletről. Divattörténet szép ruhákkal, bonyodalommal és nosztalgiával a havas tájban.
Egyre gyakrabban hallok arról, hogy a szaloncukor nem kerül fel a karácsonyfára. Legjobb esetben egy kosárba vagy dobozba helyezve teszik a feldíszített fa alá. Hogyan?! Felnőtt egy generáció, amelyik nem tudja, milyen érzés felfűzni két-három doboznyi szaloncukrot?
Fehér karácsony. Bűvös szókapcsolat, amely a legszebb gyerekkori élményeket idézi. Sose vágyunk erősebben az e szavak által életre kelő valóságra, mint karácsony szent estéjén, amikor a mindennapok gondjai felett járunk, és csodákra éhezünk.
A szaloncukor igazi magyar találmány, ma mégis inkább amerikai csíkos cukorbotot rakunk a fára, nem szaloncukrot. Pedig én még gyerekkoromban otthon készítettem az édesanyámmal. Ne hagyjuk veszni!
Azt mondják, minden embernek van legalább egy története. Viola Miklósnak több is van. Egy történet a gyermekkoráról, egy a nagy felismerésről, hogy merre gurítsa élete fonalát, egy a helytállásról – és van egy különleges története, amelyik az emberekről szól.
Sokáig szándékosan kerültem a karácsonyi fotózásokat. Fotósként mindig ott motoszkált bennem a félelem, hogy ha belevágok, akkor az anyukák Pinterest-álmaihoz kell igazodnom. A fordulat egy babanéző látogatás közben történt.
Emlékszünk arra, hogy milyen cipő volt rajtunk, amikor elballagtunk az óvodából, milyen színű volt a toll, amivel az érettségi feladatokat írtuk, vagy éppen arra, hogy milyen volt a karácsony a múlt évezred utolsó napjaiban. Skrovan Boglárka nosztalgikus emlékei.
Pár évtizeddel ezelőtt, a hiánygazdálkodás időszakában még teljesen természetes volt, hogy az emberek a piacon, a kistermelőktől szerezték be a hús, tojás, zöldség, gyümölcs jó részét. Mert, ugye, a hazai zamatát semmi mással nem lehet pótolni.
Közös megegyezéssel döntöttünk a válásról, azonban a férjem visszatáncolt, amikor kidobta a szeretője. Azóta erőszakoskodik, hogy fogadjam vissza: mit tehetek ilyenkor?
Abortusz. Nem beszélünk róla. A nők azért, mert úgy érzik, bűnösnek tartják majd őket, ha bevallják, hogy már volt abortuszuk. Mások meg általában csak azért beszélnek róla, hogy stigmatizálják a nőt, aki aláveti magát a műtétnek.
Nagyanyáink nem csináltak nagy ügyet a főzésből. Nem vitték túlzásba a húst, se a zöldséget. Néha-néha lepényt sütöttek. És mégis egészségesek voltak. Vajon hogyan csinálták?
Az évszakoknak is megvannak a maguk jellegzetes ételei. A télhez tartozik például a kocsonya, a vadhús, a sokféle meleg alkoholos ital, valamint itt van helyük a tartalmasabb, nehezebb ételeknek. Olvasóink leveleiből ilyen „téli” recepteket válogattunk.
Nagyanyáink idejében még közel sem létezett annyiféle kozmetikai márka, mint manapság. Ők azonban házi praktikák segítségével mégis megoldották a szépítkezést. Mi az, amit ma is érdemes kipróbálni?